Trianon 100

„Magyar az, akinek Trianon legalább fáj”
/Karinthy Frigyes/

1920. június 4-én minden magyar ember gyászolt. Magyarország elvesztette területének és nemzeti vagyonának kétharmadát. Három és fél millió magyar rekedt az új határokon túl. Testvérek és barátok kerültek más – más országba, néhol csak látótávolságba, de más – más minőségű életre kényszerítve. Az újonnan létrejött államokban a magyar anyanyelvűek másodrendű állampolgárokká váltak.

Az első világháborút követő forradalmak, az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása, a cserélődő kormányok nem tették lehetővé az érdekérvényesítést, ezért is beszélünk békediktátumról, nem pedig békeszerződésről. A döntést az antant hatalmak hozták, hiszen a Monarchia elvesztette a háborút, és a győztesek nem könyörülnek a veszteseknek.

Ez a gyásznap máig feldolgozatlan nyomot hagyott Magyarország tudatában.

2010-től azonban június 4. a nemzeti összetartozás napja is egyben, amikor a Kárpát-medence magyarjai a történelmi, nyelvi, kulturális azonosság tudatában élhetik meg az egységet. Szlovákia, Románia, Ausztria, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Ukrajna magyarajkú polgárainak jobban fáj Trianon, ezért nekünk, az anyaországiaknak segítő kezet kell nyújtanunk az ott élőknek, identitásuk megőrzéséhez.

Kövessétek nyomon a média tudósításait, dokumentumfilmjeit!

Tekintsétek meg Horváth Imre képes összeállítását erről a tragikus döntésről. Ha tehetitek, látogassatok el ezekre a helyekre, hiszen természeti és építészeti örökségünk gyöngyszemei közé tartoznak.

Június 4-én fél ötkor a Kárpát-medence harangjai 100 másodpercig megkondulnak, hogy emlékezzünk. A tragikus eseményekkel barázdált múltunk mellett gondoljatok a jelenünkre is, hogy minden itt élő néppel − a mostanihoz hasonló, kihívásokkal teli időszakban is − legyen erőnk harmóniában élni, őszintén egymás szemébe nézni.

Bánfalvi Ágnes

Jóna Zsófia 11/1 alkotása: