Trianon 100

„Magyar az, akinek Trianon legalább fáj”
/Karinthy Frigyes/

1920. június 4-én minden magyar ember gyászolt. Magyarország elvesztette területének és nemzeti vagyonának kétharmadát. Három és fél millió magyar rekedt az új határokon túl. Testvérek és barátok kerültek más – más országba, néhol csak látótávolságba, de más – más min?ség? életre kényszerítve. Az újonnan létrejött államokban a magyar anyanyelv?ek másodrend? állampolgárokká váltak.

Az els? világháborút követ? forradalmak, az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása, a cserél?d? kormányok nem tették lehet?vé az érdekérvényesítést, ezért is beszélünk békediktátumról, nem pedig békeszerz?désr?l. A döntést az antant hatalmak hozták, hiszen a Monarchia elvesztette a háborút, és a gy?ztesek nem könyörülnek a veszteseknek.

Ez a gyásznap máig feldolgozatlan nyomot hagyott Magyarország tudatában.

2010-t?l azonban június 4. a nemzeti összetartozás napja is egyben, amikor a Kárpát-medence magyarjai a történelmi, nyelvi, kulturális azonosság tudatában élhetik meg az egységet. Szlovákia, Románia, Ausztria, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Ukrajna magyarajkú polgárainak jobban fáj Trianon, ezért nekünk, az anyaországiaknak segít? kezet kell nyújtanunk az ott él?knek, identitásuk meg?rzéséhez.

Kövessétek nyomon a média tudósításait, dokumentumfilmjeit!

Tekintsétek meg Horváth Imre képes összeállítását err?l a tragikus döntésr?l. Ha tehetitek, látogassatok el ezekre a helyekre, hiszen természeti és építészeti örökségünk gyöngyszemei közé tartoznak.

Június 4-én fél ötkor a Kárpát-medence harangjai 100 másodpercig megkondulnak, hogy emlékezzünk. A tragikus eseményekkel barázdált múltunk mellett gondoljatok a jelenünkre is, hogy minden itt él? néppel ? a mostanihoz hasonló, kihívásokkal teli id?szakban is ? legyen er?nk harmóniában élni, ?szintén egymás szemébe nézni.

Bánfalvi Ágnes

Jóna Zsófia 11/1 alkotása: